91 kg - 220 cm

Homan

Ez a túra egy spontán szervezés eredménye, nem készültem rá előre hetekkel. Az időm pont úgy engedte, hogy 5 napra vissza tudtam még menni, habár most egyedül. Többféle horgászmódszerre készültem: kuttyogatásra, vertikális pecára, mert nem tudtam, hogy melyik működhet.

Indulás

Reggel még lepasszoltam fiaimat a nagymamájuknak, - hadd nyaraljanak egy kicsit nála is - majd 8 óra fele útnak indultam. Mivel hétköznap volt, nem kellett számolnom a balatoni dugóval. Mikor pont túlhaladtam a kérdéses útszakaszon és konstatáltam, hogy innen már „csak” oda kell érni, arra lettem figyelmes, hogy a navigáció le akar terelni az egyik lehajtón, amit nem értettem. Gondoltam majd szépen újra tervez. Ezt a határozott véleményemet még vagy 100 méterig tartottam, mert a lehajtó után sikerült belefutnom egy 2 órás egy helyben állásnak. Már láttam, hogy a szép délutáni alvási reményeim el is szálltak, így inkább útközben aludtam pár órát.

Első napok

Hát nagyon váratlan dolog nem ért a vízen. Meleg volt, éjszaka egy rövidnadrágban simán lehetett horgászni, a víz pedig ismét majdnem 30 fokos volt. Gondoltam volt már ilyen és egy-két kapást leszámítva azonban lehetett látni, hogy ha ez lesz a következő napokban is, akkor nem lesz egy túl sikeres túra. A megszokott nadály helyett az egyik este visszatértem az előző évben olyan szép halakat adó kagylóhoz, de valamiért ez sem bizonyult megfelelő választásnak. A radaron szépen lehetett látni a halakat, bár nem akkora mennyiségben, mint a nyár elején, de ott voltak. Most inkább nagyobb testű halakat lehetett látni, azonban a mozgásuk nagyon lomha volt és az is minimális. Nem keresték a csalit, csak akkor volt kapás, ha pont ott jött a csalim, ahol éppen a hal volt, de a kapásuk a megszokottnál is óvatosabb volt, inkább „maszatoltak”. Ezzel pár napot eljátszottam, kipróbáltam az összes helyet, amit jónak véltem, mindenféle csalit horogra tűztem, de várt előrelépés nem történt meg.

Megint a fireball, egy kis „fűszerrel”

Mivel veszteni valóm nem volt - bár elméletileg egy téli peca, de - fireball-ra váltottam. Az első pár csorgásnál volt is érdeklődő, de nem éreztek elég késztetést hozzá, hogy el is vigyék a csalit. Mivel lehetett látni, hogy fokozottabb az érdeklődés az élőhal iránt, ezért tovább erőltettem, de már kiegészítve a kuttyogatással. A második csorgás alkalmával a csalim felett 3 méterrel elkezdett körvonalazódni a radaron egy nagyobb harcsa képe. Ezt meglátva gyorsan feltekertem kb. 2 métert, majd a következő egy méteren már nagyon lassan tekerve az orsó karját egy szintbe hoztam vele. Megkezdődött a tapogatózás, pár másodpercig lekövette a csalimat, majd elkezdett távolodni tőle. Amikor ezt megláttam, kettőt gyorsan ütöttem a „fával”. Reagált és visszafordult. Miközben figyeltem a kijelzőt, már arra a pillanatra vártam, amikor a radarkép szerint pont eléri csalimat. Abban pillanatban, amikor odaért beleemeltem a bottal, mintha direkt elhúznám előle a csalit, erre egy nagyon erőteljes rávágás következett. Ezután a kapás után elmaradt a bevágás, mert mire felálltam megindult felfelé a folyón, magával fordítva a csónakot is. A fárasztás nem volt túl nehéz a radarkép alapján pedig nem tippeltem többnek 40 kilónál. Öt perce tarthatott a fárasztás, mikor fel is tudtam emelni a csónak mellé, meglepetésemre egy több, mint kétméteres harcsa úszkált a csónak mellett. Ezt meglátva azért elkezdtem izgulni, hogy ki is tudjam venni. Pár simogatós kör után jelezte, hogy köszöni szépen neki elég volt. Jól megkomponált előkészületek után, már rutinos mozdulatokkal emeltem ki a vízből. A méretei alapján tudtam, hogy ezt csak betenni tudtam a csónakba, de kivenni sérülés nélkül nem tudom majd. Szerencsémre a közeli szigeten éppen német horgászok voltak, ezért szépen kikötöttem melléjük és megkértem őket, hogy segítsenek kivenni a csónakból a halat. Jelenlétük nem csak abban segített, hogy sérülésmentesen vissza tudjam engedni a halamat, hanem nekik köszönhetően sikerült pár képet is csinálni, de természetesen ismét nem fényképezőgéppel. A mérlegelés alkalmával a hal 91 kg volt és 220 centiméter. Természetesen visszaengedésnél végig a vízben voltam vele és nagyon büszke voltam arra, hogy az eltelt pár év alatt sikerült ennyit fejlődnöm.

Zárszó

Végiggondolva az elmúlt pár évet ez egy szép utazás, hol sikerekkel tele, hol pofonokat begyűjtve, abból tanulva, tovább lépve. Ehhez a sikerhez kellettek azok a túrák is, amikor nem sikerült nagyobb halat fogni. A legtöbb időt akkor töltöttem vízen, amikor nem akart összejönni semmi, talán ez az egyik sarkalatos pontja az itteni horgászatnak, minél több időt a vízen tölteni. Mert hát a klimatizált házban beszélgetve ritkán lehet nagy halat fogni. Láttam persze olyan horgászt is, aki először járt a Pó-folyón és 20 perccel a vízre szállása után már élete halát fárasztotta. Ez persze nem mindenkinek adatik meg, azonban kitartó munkával, illetve a Pó-folyóban található kapitális példányokkal karöltve sikerrel lehet járni. Az utazás tavasszal folytatódik tovább…

Homan