A Pó-folyó gyerekekkel

Homan

Mivel felejthetetlen élményekkel gazdagodtam az elmúlt évek során, ezért úgy döntöttem, hogy megosztom kis családom többi tagjával is. Azt szerettem volna, hogy átélhessék ők is, ne csak az általam elmesélt történeteket hallgassák. Pár hetes egyeztetés után sikerült is megszerveznünk egy családi kiruccanást szeptember közepére. Ekkor már nincs az a rekkenő hőség, de mégis kellemes a tenger hőmérséklete, így szabadon lehet fürdeni, és horgászni is a fiúkkal.

Utazás

Mivel a fiúk még kicsik voltak, (két és három évesek) az indulást úgy terveztem meg, hogy az út nagy részét végigaludják. Ez mindenki számára „kényelmesebb” utazást biztosított. Hajnal 2-kor indultunk el, és terv szerint haladtunk. Ébredésük után rövidebb-hosszabb megállásokkal, pihenőkben történő “játszóterezéssel” oldottuk meg az út hátra lévő részét. Így mindenkinek jól telt az utazást.

Felejthetetlen napok

Egy hetet töltöttünk kint, s mivel közel van a tenger a szálláshoz, minden nap lejártunk fürdeni. A homokos tengerpart és az első találkozás a tengerrel nagyszerű tapasztalatot nyújtott nekik. Gyártottuk a homokvárakat, kagylót szedtünk a parton, mindezt kiegészítve egy kis futóbiciklizéssel a tengerben. Hiába volt szeptember közepe, a víz tökéletes volt strandolásra, ott még tartott a nyár. Amikor pedig nem a tengerparton voltunk, akkor kirándultunk a környező városokban. Így elmentünk Velencébe is, ami csak kb. 60 km-re van. Hajókázással kiegészítve a gyerekeknek is csodálatos élmény volt. Minden napra jutott valami program a városnézés mellett, ami legjobban tetszett nekik az a „Mini Italy” volt. Mivel ők még kisebbek voltak, ezért apa bánatára az aqua parkokat még kihagytuk, de ami késik, nem múlik. A napot rendszerint biciklizéssel zártuk a közeli természetvédelmi területen, ami csak kerékpárral, illetve gyalog közelíthető meg. Így bátran szabadon engedtük őket, rengeteg madarat láttak, illetve megnézhették a játszadozó vidrákat is. Természetesen betekintés nyerhettek apa szenvedélyébe is: a harcsázásba. Több alkalommal is kijöttek velem a folyóra, ami persze számukra inkább a motorcsónakázást jelentette. Bár féltem tőle, hogy nem fognak-e nyavalyogni a mentőmellény felvételétől, de miután elmagyaráztam nekik miért is kell, örömmel ugrottak bele, mert hát lehet menni „motor csónakázni”. Kaptak egy gyorstalpalót a radarkép értelmezéséből, így örömmel nézték a víz alatti „Tv”-t, majd harsogva jelezték, ha halat láttak rajta. Teljesen kicserélve érkeztek haza a friss tengeri párás levegőnek és a rengeteg élménynek köszönhetően; életre szóló emlékeket szereztünk olaszországi utazásunk során.

Homan
Következő fejezet >>